A kiscsibékből szép nagy tyúkok lettek

Amikor a kiscsibék kikeltek, még olyan aprók és törékenyek voltak, hogy az ember alig tudta elképzelni, milyen nagyok lesznek egyszer.

Aztán teltek-múltak a hetek, és szépen cseperedtek tovább.

A kis kakaska és testvérei egyre nagyobbak lettek. A puha csibepihéket felváltotta a tollazatuk, egyre ügyesebben mozogtak, és lassan az egész udvar ismerős lakói lettek.

Én pedig csak nevelgettem őket tovább, ahogy addig is.

Nem gondoltam volna, hogy később még külön történeteket is írhatnék róluk.

A kiscsibékből végül szép, megtermett tyúkok lettek. És az egyik kis jérce még külön meglepetést is tartogatott számomra. Tizenkét tojást eldugott egy külön fészekbe, és szépen ki is keltette őket.

Erről már egy másik történetben meséltem, így azt most nem is részletezem. Mindenesetre igazán különös és kedves meglepetés volt.

Az ember azt hinné, hogy egy ilyen kis udvari baromfiállomány mellett már nemigen érheti újabb meglepetés.

Pedig dehogynem!

Így hát most itt vagyunk december elején.

És mi van az udvarban?

Újra kiscsibék! :)) Vicces! Nem?