A gólya, aki mindig visszanéz az útra

Amikor tavasszal megjelenik az első gólya a falu fölött, az ember szinte ösztönösen felnéz az égre.

Van benne valami különös, nem olyan, mint amikor egy egyszerű madarat látunk elsuhanni.

A gólya megérkezése esemény. Talán azért is, mert tudjuk: nagyon messziről jött. A fehér gólya vonuló madár.

A Magyarországon költő gólyák ősszel dél felé indulnak, és a keleti vonulási útvonalat használva a Boszporusz felé veszik az irányt, majd Afrika felé folytatják útjukat.

Sok közülük egészen Dél-Afrikáig eljut, és közben olyan utat tesznek meg, amelyet mi talán még térképen is nehezen követnénk.

A gólya azonban nem úgy repül, mint egy fecske. Ő a levegő segítségét használja.

A felszálló meleg légáramlatokat kihasználva emelkedik egyre magasabbra, majd siklik tovább. Ezért a nagy vízfelületeket és a zárt erdőségeket is igyekszik elkerülni.

Ősszel elindul. Tavasszal pedig visszatér. és különös módon éppen az ember közelében érzi jól magát.

Magyarországon a fehér gólya szinte összeforrt a falvak képével. Kémények, villanyoszlopok, háztetők és külön erre kialakított gólyafészek-tartók tetején találkozhatunk hatalmas fészkeivel.

A gólya számára a település nem feltétlenül a természet ellentéte, ez is lehet az otthon része.

Tavasszal aztán kezdődik a nagy készülődés. A fészek megtelik élettel.

A két felnőtt madár felváltva gondoskodik a tojásokról, később pedig a fiókákról. A nyár folyamán a fiatal gólyák egyre magabiztosabbá válnak.

Először csak nézelődnek, Aztán próbálgatják a szárnyaikat. Majd egyszer csak eljön az a nap, amikor már nem a fészekből figyelik a világot, hanem elindulnak benne.

A gyűrűzésnek és a modern jeladóknak köszönhetően ma már sokkal többet tudunk a gólyák hosszú utazásairól. A kutatók így követni tudják a vonulás útvonalait, és azt is megismerhetik, milyen helyeken töltenek időt a madarak útközben.

Aztán eljön az ősz. A fészek lassan kiürül. A gólyák összegyűlnek, és újra útnak indulnak dél felé.

Mi pedig ott maradunk a falu szélén, és talán már tudjuk, hogy ez nem búcsú, csak egy időre szól.néhány hónap múlva újra felnézhetünk az égre és talán egyszer csak meglátjuk.

Egy nagy, fehér madarat, amint lassan közeledik.

Köröz egyet a házak felett, aztán leszáll a régi fészek közelében.

Mintha csak azt mondaná: „Megjöttem. Ugyanoda, ahová tavaly.”

Az Állatvilág rovat közös gondolata

Vadon élnek, mégis közel vannak hozzánk.

A fecske messziről érkezik, a cinege akár a kertünkben is otthonra talál, a gólya pedig minden évben visszatér a jól ismert tájhoz.

Talán éppen ez teszi őket olyan különlegessé: nem kell birtokolnunk őket ahhoz, hogy részesei legyenek a mindennapjainknak.

Kép: pixabay.com