Ha attól tartassz, hogy kevés simogatást adtál, tudd, hogy egyet sem felejtettem el.
Ha bánt, hogy egyszer kiabáltál velem, tudd, hogy nem is emlékszem rá.
Ha úgy gondolod, hogy túl sokszor hagytál egyedül, tudd, hogy én mindig vártam rád.
Ha attól tartassz, hogy túl kevés időt szántál rám, tudd, hogy még ennek a kevésnek is élveztem minden pillanatát.
Ha úgy gondolod, hogy keveset játszottál velem, tudd, hogy soha nem számoltam, hányszor dobtad el nekem a labdát.
Ha azt hiszed, hogy elfelejtettem az illatodat, tudd, hogy még most is érzem a szél fuvallatában.
Ha majd újraszületnél, egy következő életben, tudd, hogy én abban az életedben is a te kutyád szeretnék lenni.
Ha meg vagy győződve arról, hogy vannak hibáid, tudd, hogy számomra te voltál a tökéletesség.
Ha azt hiszed, hogy a szerelem véges, tudd, hogy szívemben a szeretet helye végtelen.
Ha lelkiismeretfurdalást érzel miattam, tudd, hogy egyetlen másodpercet sem változtatnék meg a veled töltött életemből.
Ha úgy gondolod, hogy már nem hallom a hangod, amikor hívsz, akkor bízd az esti szellőt azzal a feladattal, hogy hozza el nekem szavaid.
Ha azt hiszed, elfelejthetem az arcod, tudd, hogy a tekintetedért éltem.
Ha úgy gondolod, hogy valaki mást jobban tudtam volna szeretni, mint téged, tudd, hogy jobban szerettelek, mint magamat.
Ha arra gondolsz, hogy szerettem volna egy puha kanapét, tudd, hogy veled én a köveken is elaludtam volna.
Ha úgy gondolod, hogy többet adhattál volna, mint amennyit adtál, tudd, hogy én mindig a világ legboldogabb és leggazdagabb kutyájának éreztem magam.
Ha időnként magányosnak érezed magad, tudd, hogy soha nem mozdultam el mellőled...
Ha úgy gondolod, hogy az életem túl rövid volt, tudd, hogy még egy percel sem akartam volna többet élni, ha nem tölthettem volna melletted.
Ha félsz, mert már nem vagyok a közeledben, tudd, hogy amint lehunyod a szemed, én ott alszom melletted.
Ha úgy gondolod, hogy rosszul döntöttél, akkor tudd, hogy mindig bíztam benned.
Mindig.
Ha arról álmodsz, hogy egyszer újra láthatsz engem, tudd, hogy ott leszek és várok rád. Ahogy mindigis tettem. "

Írta: Emanuele Grandi
Részlet az "AMARILLA - appunti di un viaggio a sei zampe" című könyvből.
Fordította: Nani I.Silvestra